Recent reviews by Balint

Ahol a tárgyak életre lelnek:

A "Forgotton Anne" egy 2D-s puzzle paltformer játék.
Vizualitásában mutatja meg igazán, hogy nem csak egy szimpla platformer játék, a rajzolt - szinte már - Ghibli Studio-t idéző megjelenése sokszor juttatta eszembe a "Chihiro Szellemországban" és "A vadon hercegnője" című animációs filmeket, nem csak megjelenése miatt, hanem a történet és annak elgondolkoztató mondanivalója kapcsán, mindezt steampunk stílusban. Mivel Anne a játék főhősnője, egy olyan világban él, ahová az elfeledett tárgyak kerülnek és itt minden "elfeledett" saját személyiséggel bír, lehet, hogy őt is elfelejtették? Míg rajtuk kívül csak Anne és a hely vezetője, Bonku mester itt az egyedüli ember, addig az "élő tárgyak" valamilyen fontos szerepet töltenek be munkájukkal, a hely működéshez... De itt élnek úgynevezett "rebellis tárgyak is, akik támadást indítanak a látszólag zavartalan és jól működő világra.
Ahogy haladunk előre a történettel, egyre jobban fény derül az eddigi világunk eltitkolt és elszomorító dolgaira. Utunk során lesznek segítőink, valamint olyanok is akik ellenszenvvel néznek majd ránk.
A játék inkább puzzle és platform elemekre épít, így sok harccal nem találkozunk benne. Egyedül a tárgyak élete felett dönthetünk olykor.
A játékban a lázadókat próbáljuk majd megállítani, és a tárgyakat visszajuttatni (hazajuttatni) az emberek világába.

A fény kihunyt, az idő végtelenné vált.

A játék elején a hódító elfoglal egy országot, ezáltal ő testesíti meg a gonoszt az itt élők szívében. Viszont a mi szemünkben nem, mivel mi nem a megmentő hős szerepét játsszuk el, hanem a hódító egy katonája vagyunk, konkrétan egy egyszemélyes bíróság, a Fatebinder. Feladatunk segíteni a két főparancsnokot és azok seregeit, hogy leverjék a védőket és elfoglalják az ország szabad területeit.
De nem csak segíteni tudjuk a két hadvezetőt, mivel a játékban szerepet kapott egy „reputation” rendszer, ami az egyes frakciók és a karakter közötti barátsági és hírhedtségi szinteket jelöli. Így a frakciók másként viszonyulnak majd hozzánk attól függően, milyen szinten állunk ebben a rendszerben. Ezzel akár haragosainkká is tehetjük a hadsereg vezetőit is, de ezáltal a birodalom lakóit akár magunk mellé állíthatjuk. Nem tudjuk meg soha, hogy jó vagy rossz döntés hoztunk, a háború közepette. Mivel gyakorta csak később kapnak értelmet, hiába is akarunk hőst alakítani.
Itt a játék közbeszól, hogy nem menthetünk meg mindent és mindenkit. Itt a legjobb belátásunk szerint kell döntéseket hoznunk.
A fő küldetés végig érdekes és nehéz szituációkkal övezett, de a mellékküldetések már kevésbé sikeredtek izgalmasra. Ez senkit ne riasszon vissza, mint ahogy a játékidő sem, mivel a fő történet és az újrajátszhatósági faktor nagyban kárpótolja a játékost. A játék tele lesz meglepetésekkel már az elején is, ami meghatározza a játékmenetet. Mivel ez a játék a CRPG műfajába sorolható itt harcolnunk kell izometrikus, időmegállító stílusban. Lesznek bajtársaink is, de közülük egyszerre csak hármat irányíthatunk magunkon kívül. Minden karakternek más más képessége lesz, mint ahogy nekünk is. Alakíthatunk harcost, íjászt, varázslót és még jó pár más egyedi képességekkel felruházott karaktert.
Ez a játék mindenkinek izgalmas utazást tartogat, még akár többszöri végigjátszásra is.

A „Seasons After Fall” komoly tartalommal bíró platformer játék.
Megpróbál rávezetni minket az évszakok változásának érzékeltetésével a továbblépésre, a megbocsájtásra. Már a cím is elég beszédes: „Évszakok levélhullás után”. Utal az elmúlásra is és az újrakezdésre is. Felejthetetlen hangulatot teremt a zenéjével, a dallamok fülbemászóak és megnyugvást hoznak.
Főhősünk egy kis róka, akinek az a feladta, hogy felébressze az évszakok őrzőit, elhozza a változást, így teremtve meg a körforgást. A kis róka nem tud beszélni, a játék során instrukciókat kap az őrzőktől.
A játékban négy útirány van a négy – állatok által megszemélyesített – évszakokhoz. Az utak végén mindig egy-egy feladvány vár minket. Térkép nem áll rendelkezésünkre, így könnyen el tudunk tévedni a pályán.
A grafika nagyon szép: festett hatást imitál.
A platformer stílusnak megfelelve faágakon, dombokon lehet ugrálni, valamint egy barlangot is be lehet járni, elhaladunk gejzírek, hatalmasra nőtt fák, zubogó vízesések, virágokkal teli mezők és füves domboldalak mellett.
A játék egy természethez közeli világot tár elénk és csodálatos mese részesei lehetünk!

Az örökkévalóság pillérei:

Sokan tartják etalonnak a Baldur's Gate -eket, Icewind Dale -eket, Neverwinter Nights -okat a CRPG-k világában, számomra viszont a Pillars of Eternity az!
A cselekmény Eora világában játszódik, ami nem egy bűn nélküli társadalom. A fő témája a transzcendencia és ahhoz való viszonyulás. Eora világának isteneit több történeten át ismerhetjük meg, amelyeken keresztül képet kapunk az emberekkel kialakított kapcsolatukról. A játék konfliktushelyzete az egyik isten emberek által történt elpusztításán alapszik, amiből az mutatkozik meg, hogy az emberek még az "isteneket" is képesek legyőzni.
A történet elején főhősünket magunk alkothatjuk meg és folyamatosan alakíthatjuk. A karakterünk egy watcher, aki látja a lelkek emlékeit. Ebben a világban a teremtmények lélekvándorlással cserélnek testet, így fő karterünk képes belelátni nem csak mások előző életébe, de e képesség árnyoldala miatt a saját lelke előző életébe is, ami az emlékek újraélésével és emiatt álmatlansággal jár. Ebben a játékban is lehetnek útitársaink, de ha magunk hozzuk létre őket, akkor le kell mondanunk az érdekes háttér történetekről. A grafika egy régebbi számítógépes világnak felelne meg inkább, de ennek ellenére elég kidolgozottak a pályák. A fő karakter készítése, a pályák és a világ felfedezése a játékos feladata, ahogy a döntések is, mivel itt nincs előre beállított jó vagy rossz. Csak a játékoson múlik, hogy egyes csoportok, területek hogyan viszonyulnak hozzá. Ezek a helyzetek a szépen kidolgozott mellékküldetésekben is elérhetőek.
A párbeszédek alakulását súlyozottan befolyásolja a karakter tulajdonsága, amelyet a játék elején, a főhős létrehozásánál pontszámokkal lehetett meghatározni, ez alapján nyílnak meg a válaszlehetőségek is.
A Pillars of Eternity egy komoly témát választott magának és egy felejthetetlen utazást biztosít a játékosoknak Eora világába.

Seven: The Days Long Gone:

A történet röviden: egy tolvajt kell alakítani, akit elkapnak balul sikerült akció során és utána börtönszigetre kerül, ahol többnyire szabadon járkálhat. Egy izgalmas, több szintes RPG világban lehet kalandozni, tehát nem csak egy út van, hanem fölül és alul is vezet út. A játékmenet parkour elemekkel van megfűszerezve, amitől még élvezhetőbb lesz a felfedezés (30 óra után még mindig el lehet tévedni benne). Kell komoly döntéseket is hozni, valamint a végső harcot nem szokványos módon oldották meg.

A harc-rendszer: van egy alap támadás, és egy energiába kerülő képesség a fegyverrel, ezen felül még van választható 2 aktív képesség is, amelyeket felfedezések során lehet megtalálni és fejleszteni, de egy elhibázott ütés után le lehet esni egy alacsonyabb szintre.

A lopakodás: a játék elején és a legvégén van csak értelme, valamint a mellék küldetésekben. A végére el lehet sajátítani olyan harckészséget, mellyel simán legyőzhető több őr is egyszerre.

Az élőlények: változatosak, és nagyon érdekesek a kitalált lények.

A megteremtett atmoszféra: egyedülállóan látványos a grafikai kivitelezésnek köszönhetően.

A világa élő, bár nagyobb események nem történnek, de elég hatalmas ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel. Sajnos ismétlődés előfordul, néha lehet találkozni ugyanolyan karakterű emberekkel. Van pár érdekes történeti csavar is a játékban.

A küldetések: a főküldetés érdekes tud maradni egészen a végéig, a számos melléküldetésből csak pár sikerült izgalmasra.

Érdekes játék, jó atmoszférával és látványvilággal: 7/10.

Good game!