What's the good in being attacked on the road, stabbed, shot and dying at every corner?
The answer is simple. Try it and find out!

But people spend so long talking about the barriers to entry that, I find, they never quite get on to why this is one of the best games ever made.

There is a great moment in Dark Souls, quite a way in, when you see the city of Anor Londo for the first time. Having defeated a huge golem boss, your character is unceremoniously lifted into the air by two gargoyles and carried up, and up, facing a wall that has loomed over the entire world until that point. Finally you crest it, and Anor Londo spreads out below, its elegant architecture speaking of a race of giants, its bright whites and oranges the antithesis of the ruined and gloomy locales you have fought through to reach this point.
Dark Souls is not the game it is often presented as, though of course that's a part of it. Yes it is a difficult game, to begin with, and that never quite disappears. And yes, even hoary old pros have moments of hair-tearing frustration, stupid missteps that lead to unnecessary deaths, followed by a spectacular roll off the side of a bridge when returning to collect a bloodstain containing 10 Humanity.


This is a perfect game...

Ez már nem az a játék ami volt, évek óta nincs egy normális új operator. Ez a játék árnyéka önmagának. Ez egy felhígított sz@r buziknak meg LMBTQ embereknek. Ez a játék az összes komolyságát elveszítette, ilyen amikor a liberalizmus betör a játékiparba is, kapásból kasztrálja azt aminek töke volt.
Ezt a játékot normális férfiaknak és nőknek nem lehet ajánlani, normális fiatal fiúknak és lányoknak sem, ezt a játékot már csak buziknak meg efebofiloknak tudom ajánlani, akik egy jó nyári fülledt prájd felvonulás előtt otthon beöltöznek egyszarvú radiátornak a játékban meg rózsaszín nyúlnak.