LŐCS

LŐCS, főnév -öt, -e [e]

1. Szekéren enyhén görbülő rúdhoz hasonló függőleges alkatrész, amely a szekéroldal felső szélét tartja úgy, hogy alsó végével a tengely külső részére támaszkodik.

A gally … a lőcsben akadt meg, és megfeszülvén, onnan csapott roppant erővel a fiatal ember arcába. (Mikszáth Kálmán)

A kocsis jobb vállát nekivetette a lőcsnek. (Gárdonyi Géza)

2. (iskolai, műszaki nyelv, tréfás) Logarléc.

Szólás(ok): (régies) odábbáll a lőcs árával v. a lőccsel: kereket old, elillan (rendsz. a büntetés elől).

Szóösszetétel(ek): lőcsfő, lőcsgúzs, lőcsös