Recent reviews by Samus

Szokásos Rockstar szint, GTA V vadnyugati stílusban, eredeti történettel, lebilincselő látvánnyal.

Ez a játék egy gyöngyszem. Igazából semmi kiemelkedőt nem nyújt (bár megjelenéskor nagyon szépnek számított grafikailag, és a Source motor miatt a gépigény is baráti volt (és nagyon jól skálázódott), de valamiért mégis rettentő élvezetes. Imádtam minden percét, négy különböző befejezése is ritkaság számba ment (sajnos csak az utolsó egy órában tett (vagy nem tett) cselekedeteid befolyásolják. Talán a rengeteg fegyver miatt, de a harcrendszer is könnyen szokható, és ugyan aránylag egyszerű, de különféle fegyvertípusok (tőrök, kard, bot, íj), na meg a mágia miatt nagyon adja. Tényleg iszonyú sokfajta kaszabolóeszköz van, az alapcuccoknak mind van különféle speciális változata (lángoló, villámot szóró, mérgező, stb.). A pályák változatosak (az egész játék lineáris egyébként, ha egynél több irányba tudsz menni, a másik irány zsákutca, de általában valami spéci cuccot rejt). Ugyan nem mai darab, de akcióban egy kenyér ára (sajnos...), és jópár élvezetes órát tartogat (igen, még abból a korszakból származik, mikor egy épkézláb single játék alapesetben is tíz óra volt, de emellett egy rakat kihívást és egyéb tennivalót is tartogatott.

Mikor először láttam még PS4-en, nagyon nem tetszett. A PC-s megjelenés körüli botrány sem hozta meg a kedvem. Aztán uborkaszezonban ránéztem virágboltban. Másnap megvettem, épp volt jó áron.

Aki a sztorivezérelt játékokat szereti, vagy a történet miatt játszik, annak mindenképp ajánlott. Remek grafika, a fizikai motor hagy némi kívánnivalót maga után, de az időjárás dinamikus, ami nem tűnik nagy számnak, de itt az. Egyszer csak azt vettem észre, hogy elkezdett havazni. Két perc múlva mindent hó borított, motorozás közben a karakterem is szépen elhavazódott. Néha azon vettem észre magam, hogy nézem a naplementét.

Igen, ez egy nyílt világú játék, zombikkal, akik gyorsak (!!!), és igen, motoros bandák adják az alapját, de ez mind a történet része. Nálam ez a cím a GTA V-öt is lekörözte. Ki kell próbálnotok, hihetetlen hangulata van a játéknak. Kár, hogy elkaszálták a folytatást, pedig lenne benne potenciál.

Biztos mindenki emlékszik az első rész játékokban ritkán látott véres és szadista módon túlfűtött vizuális ábrázolására, brutálisabbnál brutálisabb csapdákkal teletömött epizódjaira. Ezt tessék elosztani néggyel.

Sokáig nem tetszett az első rész, aztán rászántam magam, és bejött. Mocskosul véres, szadista, értelmetlenül erőszakos, a csapdák Fűrész mozikat megszégyenítően voltak kidolgozva, ha nem figyeltél, hamar elég változatos módon hagytad ott valamelyik (vagy az összes) testrészed. Ebből semmi nem maradt. A játéknak annyi köze van az első részhez, hogy van a főhősünk, Kidman és a STEM.

Kezdem a pozitív dolgokkal: van sztori. És érdekes, komolyan. Vannak benne fordulatok, csavarok, mikor már azt hitted, mindent láttál, kicsit még dob rajta. Csak sajnos itt vége is a pozitív dolgoknak.

Open World stílust kapott a játék, mert akkoriban az volt a menő, de annyira hiányzott ebbe a stílusba, mint mókusnak az erdőtűz. A pályák mérete rettentő kicsi, a közöttük való átjárást biztosító "Velő" pedig egy vicc. Egy underground alagútrendszert képzeljetek el (khm. Resident Evil), amibe a belépés úgy néz ki, hogy vannak a biztonságos házakban számítógépek. Mindegyikben másik belépési ponttal. Hősünk pötyög párat, majd eltűnik minden, nagy feketeségben találjuk magunkat, és töltés. Ez általában 15 másodperc, majd újra kapunk magunk elé egy asztalt számítógéppel, amin megint pötyögni kell (nem magától, neked kell odaballagni (pár méter) és interakcióba lépni vele), és ekkor kerülünk be a komplexumba. Vicc...

Vannak mellékküldetések! Igaz, összesen 3 darab (!!!) az egész játék folyamán, és ha valamelyiket elfelejted, a játék felétől buktad, mert nem folytathatod (és itt buktad a 100%-ot, amivel akkor szembesültem, mikor már 8 órája bolyongtam, hogy mindent is összeszedjek). Igazából itt lettem rettentő ideges. A játék utolsó két fejezete szimpla időhúzás (ez úgy egy óra minimum, de elfért volna 10 percnyi átvezetőben). A dialógusok bugyuták, áll a két szereplő egymással szemben, és fapofával beszélgetnek. Kiderülnek érdekes dolgok, de borzasztó lehangoló nézni.

A fegyverek ismertek az első részből, itt az utolsó három fejezetre szerezhetünk egy lángszórót, és kb ennyi. Elég a futást (állóképességet fejleszteni), és elfutni az ellen elől. Lopakodni is lehet, de a fedezékrendszer elég egyedi. Az AI meg buta.

Mindenezek ellenére ajánlom a cuccot, mert a sztori tényleg jól sikerült. De csapdák azok nincsenek, vér is igencsak moderált mennyiségben. Aki ilyen téren az első rész hangulatát várja, az rettentő nagyot fog csalódni. Ez egy másik játék.

4.7 dollárért vettem CDKeys-en, annyit simán megért.

Nem vagyok egy nagy GTA fan, a Vice City volt az első, amikor találkoztam a szériával, kellemes találkozás volt, szerettem a játékot, máig vannak szép emlékek belőle. Utána jött a GTA 3, ezzel is el-eljátszottam, bár nem értettem a felhajtást már annak idején sem körülötte. A későbbi részek teljesen kimaradtak, részben nem megfelelő gép miatt. Az ötödik részt sokáig nézegettem, olvastam a teszteket, míg a legutóbbi vásár alkalmával behúztam, lesz, ami lesz alapon. És a játék teljesen beszippantott.

Előre leszögezném, hogy az Online részt ki sem próbáltam, én az egyjátékos élmény miatt vettem a játékot.

Valami hihetetlen, hogy az alapsztori, és a hozzá kapcsolódó mellékküldetések kb. 50 órát kitesznek, de sokszor azt vettem észre, hogy valami teljesen mást csinálok, mint terveztem, nézem a naplementét, furikázok a városban, random eventeket csinálok a küldetések helyett. Annyi, de annyi tartalom van ebben a játékban, hogy az hihetetlen. Ahogy az is, hogy a teljes térkép bejárható. Amit látsz, oda valahogy el lehet jutni.

Az alapsztori fantasztikus, a három szereplő mindegyike önálló életet él, mikor épp nem irányítjuk, amikor pedig rá váltunk, vicces helyzetekben is találhatjuk magunkat (főképp Trevor esetében). A szinkronhangok, a grafika, az irányítás, a zene, a zajok, a környezet hangja mind-mind nagyon el van találva, látszik, hogy tényleg nagy dobásra készültek a RockStaros fiúk, és össze is rakták, amit akartak.

Ha szereted az akciójátékokat, a (néhol fekete)humort, szeretted az előző, vagy úgy akármelyik GTA részt, ha kipróbálnál valami újat, egy jó hosszú kalandra vágysz, vagy csak szeretnéd elütni az időt, akkor feltétlen ajánlom a játékot. Legalábbis a singleplayer részét.

Jó ideje vártam már, hogy kapjon valami jó kis leárazást, így a mostani (2018 janári, amire most decemberben kellett előfizetni) Humble Monthly keretében le is csaptam rá. Imádom az időmanipulációs játékokat, főleg, ha jó sztorival együtt jönnek.

A helyzet az, hogy a Quantum Break felemás érzést hagyott bennem. Ha játékként tekintünk rá, akkor elég gyenge. Ha egy interaktív filmként, akkor mindjárt más a helyzet. A játékidő nagyobb része átvezető, és akad jó egy órányi élőszereplős videó is, a jelenetek között, több részletben.

A grafika kellően szép, a karakterek animációja, mozgása szintúgy, a történet elég komolyra sikerült, óriási mennyiségű szöveges információ van a játékban email-ek, jegyzetek, TV és rádióadások formájában, amik mind apró részleteket fednek fel a történetből, karakterekről. Az irányítás egyszerű, nagyrészt fedezékek között fogunk guggolni a játék első negyedében, de a fedezékkezelés is rendben van.

Sajnos van árnyoldala is a dolognak. Az időmanipulációs képességek jópofák, de nem követik a hagyományt, nincs visszatekerés (csak a játék pár pontján, akkor is puzzle feladatként a továbbjutás miatt), nincs időstop (csak bizonyos pontokon), időlassítás is csak korlátozott módon érhető el. Nekem ez egy kicsit csalódás volt. Az optimalizáció pedig egy nem létező fogalom ebben a játékban. A brutális gépigényt nem indokolja a látvány. Gyengébb gépen is elfutna, csak nagyon hamar elkezd durván laggolni, és swappolni. Kénytelen voltam jóval lejjebb venni a beállításokból.

A történet viszont kárpótol mindenért, de persze ezt sem sikerült jól megcsinálni. A játék során négy döntést hozhatunk, de ezeknek az ég világon semmi köze nem lesz a végkifejlethez, amiből összesen egy (!) van. Értitek, egy olyan játékban, ami a történetre épül. A végkifejlet pedig...egy WTF. Máig nem értem a végét. A játék kiált a többféle végkifejletért.

Összességében azért jó szórakozást nyújtott, bár lehetett volna hosszabb is.

Blaskovicz visszatért, hogy újra rendet tegyen.

De a világ azóta nagyon megváltozott. Az új Wolfenstein felülmúlja a régi nagy klasszikus Return to Castle Wolfensteint is. Kapunk egy utolsó részletéig kidolgozott világot, egy hosszú és tartalmas kampányt, rengeteg likvidálásra váró ellenfelet, egy raklapnyi fegyvert, vért, akciót, és a világ megmentését. Többet felesleges írnom. Új korában is megérte az árát, de így, közel két évvel a megjelenés után Best Buy, ha kimaradt.

Tudni kell rólam, hogy nagy Wolfenstein fan vagyok, az újabb érából (RTCW-vel indult a dolog), a 2009-es kimaradt, valahogy azóta sem próbáltam ki. De a New Order. Valami hihetetlen visszatérést kaptunk, teljesen magával ragadott a sztori, a játékmenet, a karakterek, szóval bejött, nagyon. Az Old Blood-ra megjelenés másnapján lecsaptam, és hasonlóan kellemes élményben volt részem, bár az égből hulló zombik annyira nem jöttek be. Ezek után nagy csend következett, és mikor kiderült, hogy lesz folytatás, alig vártam, hogy megjelenjen. Két hétre rá megvettem, miután jópár értékelést elolvastam.

Nos, az érzéseim felemásak. Kaptunk egy régi ismerőst, mint főgonoszt, akire tökéletesen illik a szerep, Kapunk rengeteg mellékszereplőt, főhősünknek barátnője lesz, és elég sok dolog történik majd velünk.

A sztori megint remekül sikerült, mindig sikerült becsempészni valamit az átvezető videókba, ami vagy morbid, vagy vicces, vagy véres (de nagyon), vagy komor, és akkor síri csend van, de valami mindig történik, ami meglep. Ha van mentésünk az előző részből, akkor annak alapján folytatjuk, ha nincs, a játék elején újra "választhatunk". Sajnos a választásunknak nincs túl nagy jelentősége. Egy-egy karakternyi különbség lesz.

Az intro bemutatja az előző részben történteket, majd a sztori onnan indul, ahol legutóbb abbamaradt: A Deathshead főhadiszállásról visznek minket ki, nem túl jó állapotban, majd egy tengeralattjárón találjuk magunkat, ahol épp próbálnak összefoltozni.

Ám nem pihenhetünk sokáig, mert kezdődik a játék.

Mint írtam, a sztori változatos, mikor épp nem a világot mentjük meg, betekintést kaptunk BJ gyerekkorába, beszélgethetünk az ellenállókkal (mindenkinek vagy egy-egy jó beszólása), a pályákon elszórva belefutunk olyan katonákba, akik a világ nagy dolgairól beszélgetnek, néha egész vicces jelenetek is előfordulnak.

A pályatervezés nem egysíkú, ebben a részben is eljutunk egy távoli bolygóra (az előző részben ugye a Holdon jártunk), járunk az 51-es körzetben, New, bocsánat Neu Yorkban is, mármint ami maradt belőle, miután ez a város kapta az atomot anno, kissé Stalker érzésünk lesz itt bolyongva. Meglátogatjuk BJ szülőházát is, bejutunk a föld alá, utazunk rakétahajtású szuperexpress vonattal, szóval változatosak a pályák.

A játékmenet nem sokat változott, itt is lopakodhatunk, vagy adhatunk az érzésnek, kaptunk pár új átmeneti fegyvert (négy nehézfiút, amit a pálybéli dízelmeghajtású robotoktól zsákmányolhatunk, ha megoldjuk, hogy többé ne legyen szükségük rá.). Továbbra is megmaradtak a parancsnokok, akik erősítést hívnak ránk, ha Rambót kívánunk játszani. Tőlük zsákmányolhatóak az Enigma kártyák, amiknek a játék vége után lesz jelentőségük. A küldetések nem túl változatosak. El kell jutni a pálya elejéből annak végébe, majd átvezető, és megy tovább a sztori.

És akkor a feketeleves. A grafika nem lett szebb, bár a megtextúrák végre nem idegesítőek, mint a New Ordernél voltak. Az optimalizálás általában jó. A konfigomon (i5-4460, 8GB RAM, GTX 960 2GB) majdnem mindig megvan a 60FPS FullHD-VSync@High beállítások mellett. De a játék fagy. Ritkán, de akkor teljesen magába dől, és a feladatkezelőből kell kilőni. Természetesen mindig a legjobbkor, ahogy annak lennie kell. Menet közben is be-be szaggat, ami ciki egy ekkora címnél. Főleg, hogy az elődnél nem volt ilyen jellegű probléma.

A fősztori 10-12 órát tesz ki, ki-ki milyen stílusban játszik. Ezután nekiállhatunk Enigma kártyát gyűjteni, azokat dekódolni (nem olyan bonyolult a dolog, itt egy egyszerű színre színt típusú minijáték van erre), és irány előre, felszabadítani amerikát. 15 überkommander-t kell eltenni láb alól a már bejárt fályákon, amiért jutalmunk egy új map. Viszont a térképet nézve látszik, hogy jönnek a DLC-k...remélem új sztoriszálat is hoznak magukkal.

Összességében az érzéseim felemásak. Kaptunk pár új ellenséget, egy új, nagyszerű sztorit, de minden más maradt a régiben, ami mondjuk nem baj, mert ott működött. Majd elfelejtem. Továbbra is lehet két fegyver a kezünkben, de mostmár két különböző is. A technikai hibák idegesítőek, ezeket tessék kijavítani. Ha tetszett az első rész, akkor hajrá. Ha kimaradt, akkor pótold, mert különben semmit sem fogsz érteni a történésekből.

"We have changed how the game works and your save has been reset."

Köszi. Épp, hogy elkezdtem, haladtam valamerre. Lerakom, erre most ez fogad. Takarítottam is le a gépről. Az AdCap jó poén volt, azt hittem, valami hasonló élményt kapok, de a közelébe sem ér.

Sokáig vacilláltam, beszerezzem-e, olvastam a kritikákat, néztem a bemutatókat, végül a téli vásár előtt beneveztem. Nem bántam meg. Nagy TR fan vagyok, de nekem az új vonal tetszett, ami az Angel of Darkness-el kezdődött. A reboot, vagyis a 2013-as rész elsőre nem jött be (10 perc után leraktam), furcsa volt, hosszú szünet után kezdtem el újra, és teljese magával ragadott. A kritikák az új részről nem voltak rosszak, de kiemelkedek sem. Szinte mindenhol azt írták, hogy olyan, mint az előző, korrekt iparosmunka, semmi több. Se kiemelkedő sztori, semmi világmegváltó.

Nos, a véleményem az, hogy nincs igazuk. Elsőre közel 19 óra volt a végigjátszás, és ebben benne volt az összes opcionális sír. És pár mellékküldetés és kihívás, valamint a Baba Yaga szál is. Majdnem jobban érdekelt, mint a főszál. Pedig az is sokkal izgalmasabb, fordulatosabb, mint az előző részben volt. Az utolsó órában mentem inkább a sztori után, mert annyira érdekelt, hogy mi lesz a vége.

A feladatok nagy része érthető volt, csak körül kellett nézni, viszont kicsit csalódtam az opcionális sírokban. Az első pár kellemes meglepetés volt, kellően bonyolult. De utána egyre könnyebbek, rövidebbek.

Kárpótolt viszont a grafika, ami valami fenomenális lett. Hihetetlen jól néz ki a játék, az átvezetők valós időben vannak renderelve, csak a játék végén futottam bele furcsaságokba, pár pillanat erejéig, de nem volt zavaró. A gépigény nőtt, de akinek az előző rész futott maximális beállításokkal, annak ez is fog, igaz, csak magas beállítások mellett, de minden effektet engedélyezve, körülbelül ugyanazzal a képkocka/sec értékkel.

Mint írtam, nem bántam meg. Az eddigi legjobb Tomb Raider-t kaptuk.