A véges valószínűtlenségek generálásának elve már réges-régen ismert volt – elég, ha egy Szupra-mütyür 57 Szubmezon Agy logikai áramköreit egy atomi vektor-plotterhez kapcsoljuk, miközben a plottert erős Brown-mozgás generátorba merítjük (ilyen egy csésze forró, illatos tea). Kutatók hosszú sora próbált olyan szerkezetet építeni, mellyel végtelen valószínűtlenségi mező lenne generálható. Sorozatos kudarcok után aztán megállapodtak, hogy az ilyen gép megépítése lényegében lehetetlen.

Egy napon aztán egy diák, aki egy különösen rosszul sikerült mulatság után magára maradt a takarítással, azon vette észre magát, hogy így érvel:

:– Ha egy ilyen szerkezet megépítése lényegében lehetetlen, szükségszerűen véges a lehetetlensége. Ahhoz tehát, hogy megkonstruálhassak egy ilyen gépet, először ki kell számolnom, mennyire valószínűtlen a megépítése, majd ezt a számot betáplálnom a véges valószínűtlenségi generátorba, egy csésze forró, gőzölgő teát töltenem neki… És be is kapcsolhatom. Így is tett, és meglepetéssel konstatálta, hogy sikerült a semmiből megalkotnia a sokak által régen keresett Végtelen Valószínűtlenség Generátort.