Senaste recensioner av Zolikszx

Az Injustice 2 látványos harcrendszere és testre szabható karakterei izgalmas élményt nyújtanak a játékosoknak. A DC-univerzum hőseivel és gonosztevőivel való küzdelem minden meccset változatossá és élvezetessé tesz.

A This War of Mine egy rendkívül elgondolkodtató játék, amely a háború borzalmait civilek szemszögéből mutatja be. A játék kiemelkedően jól ábrázolja a túlélésért folytatott küzdelmet és a döntéseink súlyát. A karakterek hátterének kidolgozottsága és érzelmi mélysége lehetővé teszi, hogy a játékosok valódi empátiával viszonyuljanak hozzájuk. A stílusos grafika és a hangulatos zene fokozza a játék komor atmoszféráját, ami még inkább magával ragadóvá teszi az élményt. A This War of Mine újrajátszhatósága lehetőséget ad arra, hogy a játékosok felfedezzék a történet különböző aspektusait. A játék nemcsak szórakoztat, hanem mélyebb gondolkodásra is ösztönöz a háborúval és az emberi természet kihívásaival kapcsolatban.

A Tom Clancy's Rainbow Six Siege negatív élményeinek jelentős része sajnos az Ubisoft hibáira vezethető vissza. Az egyik legnagyobb gond az, hogy az Ubisoft látszólag nem törődik a játékosok visszajelzéseivel és a régóta fennálló problémák kijavításával. Három hónap kihagyás után ismét visszatértem a játékhoz, de meglepődve tapasztaltam, hogy a régi hibák még mindig jelen vannak. Szinte semmi sem változott: a heti küldetések továbbra is bugosak, és a barátlistához kapcsolódó invite problémák is megmaradtak. Ez egyszerűen frusztráló, főleg ha az ember egy olyan csapatalapú játékra vágyik, ahol a közös élmény a legfontosabb.

A Ubisoft az online infrastruktúrával sem tudja tartani a lépést. A szerverek kapacitása gyakran elégtelen, a matchmaking sokszor teljesen reménytelen. Olyan esetek is előfordulnak, amikor mind a 10 játékos egyszerre töltődik be, teljesen esélytelenül, várva, hogy valami történjen. Ilyenkor mindenki csak tehetetlenül ül, és várja, hogy az Ubisoft rendszere magához térjen, ami a mai világban egy élőszolgáltatás-alapú játéknál elfogadhatatlan.

Ráadásul a Uplay, mint platform, külön történet. Az Ubisoft saját indítója, Uplay, sűrűn kicrash-el, és a hibaüzenetek már szinte a játék szerves részévé váltak. Gyakran előfordul, hogy egy indítás után egyből kék halált kap a gépem, ami 1-2 évvel ezelőtt sosem fordult elő.

Az Ubisoft hozzáállása az, ami igazán aggasztó: a játékosok visszajelzéseit figyelmen kívül hagyják, és a hibák évek óta fennállnak. Ennyi idő után az ember joggal várná el, hogy legalább a leggyakoribb technikai problémákat kijavítsák, de ez sajnos nem történik meg. Ezért a játék élménye inkább bosszúsággal, mint szórakozással jár, ami egy ennyire kompetitív játéknál különösen nagy csalódás.

Végre befejeztem... Ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott, miután letettem az Assassin's Creed Unity-t. Bár a játék bizonyos szempontból lenyűgöző, a hibák és a rossz döntések miatt nehéz maradéktalanul élvezni.

Kezdjük azzal, ami pozitív: a fő sztori. Kétségtelen, hogy Arno története izgalmas és jól kidolgozott. A mellékküldetések is nagyszerűek voltak, és sokszor jobban lekötöttek, mint maga a fő cselekmény. Párizs látványvilága egyszerűen pazar, a város atmoszférája magával ragadó, és a történelmi helyszínek felfedezése valóban élvezetes.

Azonban az élményt jelentősen rontja a rengeteg bug. Nem értem, hogy egy 10 éves játékban miért találkozom még mindig ilyen mennyiségű technikai problémával. Arno gyakran nem oda mászik, ahová szeretném, és ha harc közben meglövik, könnyen felakad, ami rendkívül frusztráló. Az egész játékban úgy éreztem, hogy a mozgás inkább akadályoz, mint segít a céljaim elérésében.

A másik hatalmas probléma a játékban sok enemy van, amivel alapvetően nem is lenne probléma, viszont ha egyszer észrevesznek, kénytelen vagyok megküzdeni velük, mert szinte lehetetlen elmenekülni vagy visszavonulni. Emellett, ha egy lopakodós feladatot próbálok teljesíteni, és netán megölök egy ellenfelet az épületen belül, hirtelen mindenki – még az is, aki az utca túloldalán áll – észrevesz, és azonnal rám támad. Ez egyszerűen érthetetlen és rendkívül frusztráló. Ez mi? Miért nem lehet lopakodni, ahogy azt a sorozat előző részeiben megszokhattuk?

A DLC kifejezetten gyenge volt, alig adott hozzá valamit az élményhez, és teljesen feleslegesnek éreztem. A multiplayer mód pedig szintén teljesen szükségtelen volt; ahelyett, hogy ez a funkció valódi értéket nyújtott volna, csak további időpazarlásnak tűnt.

Összességében az Assassin's Creed Unity egy látványos, de technikailag problémás játék, ahol a sztori és a mellékküldetések ugyan megmentik a helyzetet, de a rengeteg hiba, és a felesleges kiegészítők jelentősen rontják az élményt.

A NARUTO SHIPPUDEN: Ultimate Ninja STORM 3 Full Burst HD egy fantasztikus játék, amely tökéletesen megragadja a Naruto epikus harcait és izgalmas történetét. A játék lenyűgöző grafikai megvalósítása hűen tükrözi az anime stílusát, és minden egyes karakter mozdulata és támadása precízen van kidolgozva. A harcrendszer könnyen elsajátítható.

A történet jól követi az anime cselekményét, és az interaktív elemekkel, valamint a Quick Time Eventekkel még inkább bevonja a játékost a Naruto világába. A Full Burst kiadás extra tartalmai, mint például az új karakterek és a további küldetések, tovább bővítik a játék élményét.

Az online multiplayer mód is kiváló, lehetőséget ad arra, hogy barátainkkal vagy más játékosokkal mérjük össze tudásunkat a világ bármely pontjáról.

A Content Warning különösen szórakoztató barátokkal, és mivel folyamatosan fejlesztik, érdemes minden frissítésnél újra elővenni és eltölteni vele néhány órát.

A Naruto Shippuden: Ultimate Ninja STORM 2 lenyűgöző grafikájával és izgalmas harcaival hűen adja vissza az anime hangulatát. A történet magával ragadó, a többjátékos mód pedig rengeteg szórakozást nyújt. Tökéletes választás mind a rajongóknak, mind az új játékosoknak.

A Naruto: Ultimate Ninja STORM látványos és szórakoztató, tökéletesen megragadja az anime hangulatát, és a harcrendszere is élvezetes. Az egyetlen hátránya, hogy nincs automatikus mentés, amit egyszer meg is szívtam, és két órányi játékot kezdhettem elölről.

A What Remains of Edith Finch egy kivételes narratív kalandjáték, amely magával ragadó történetmeséléssel és gyönyörű vizuális megvalósítással nyűgöz le. A játék különleges élményt nyújt, ahogy egy család titokzatos múltját fedezzük fel, mindezt érzelmekkel teli és emlékezetes módon.

Leaving the Cookie Monster out was a big mistake.