Recent reviews by Thorg

Úgy érzem már mindent elmondtak erről a legendás játékról, ami meggyőzne bárkit, hogy kipróbálja. Azt gondoltam túlzásba esnek bizonyos értékelések, meg úgy amúgy az egész videójáték szféra, mivel lehetetlen dolgokat állítottak róla.

Szóval úgy gondoltam elmesélem a saját kis utamat, ahogy fokozatosan megszerettem a Witcher világát. 2015 tájékán hallottam legelőször a játékokról meg úgy amúgy az egész univerzumról. Nem gondoltam sokat róla eleinte, míg a Wild Hunt színre nem lépett, és minden téren letarolt mindent is ami a videójátékokat érintette.

Ekkor már nagyon kíváncsi lettem rá, elterveztem, hogy mindenképp kipróbálom. 2016 vége fele új erősebb számítógéppel bővűlt a család. Legelső játékok között természetesen a Witcher 3 volt. El is kezdtem, haladtam vele, elakadtam vele, kiábrándultam belőle. Majd lassan feledésbe merült, majd törlésre.

2018-ban ezúttal itt Steamen megvásároltam a Witcher 2-t, mivel úgy véltem az volt az oka, hogy túlságosan a közepén kezdtem neki a sztorinak. A Witcher 1-ről nem hallottam túl pozitív dolgokat gameplay szempontjából ezért inkább újabb bukástól tartva mellőztem. Viszont megnéztem számos sztori összefoglalót, és úgy kezdtem el a 2. részt. Azonban itt is elég hamar bele tört a bicskám, felidegesített majd töröltem.

Megpróbáltam visszatéríteni de a Steam nem fogadta el. Most visszagondolva talán egy fontos jel volt ez, hogy még a Witcher tartogat valamit a tarsolyába számomra. 2020-ban újabb lelkesedéssel elhatározva ismét nekivágtam az Assassins of Kings-nek. Most már a végére is értem, a róla szóló értékelésembe viszont részleteztem a problémáimat vele kapcsolatban, itt ismét nem térek ki rá. Végül is megnyílt az út a Witcher 3 felé. 2021-ben megvettem a teljes kolleckiót. Majd 2024-ben, újra sztori összefoglalókat nézve, végül több év huza vona után elkezdődött életem eddigi leghosszabb kampánya.

A hosszadalmas felvezető után belevetettem magam Ríviai Geralt cipőjébe, és útra keltem karakterének záró fejezetére. Őszintén már maga a kezdő zóna White Orchard megfogott, remek kezdés volt, megkockáztatom az egyik legjobb kezdés videójátékok szempontjából. Minden kezdett végre összeérni, a sok erőfeszítésem, nem volt immár hiábavaló. A világ, a karakterek, a játékmenet, a sztori, a mechanikák eddig nem fogtak meg úgy mint ahogy itt. De itt aztán nagyon. Egyszerűen olyan élményben volt részem mind eddig soha.

Nem ez az első RPG amivel játszottam, nem is ez lesz az utolsó, de örökre beírta a szívembe magát, és soha nem fog onnan eltűnni! Mindenkinek ajánlom, azzal a feltétellel, hogy előzetes tudással rendelkezel a Witcher-ről (A sorozat nem számít annak). Olvasd el a könyveket, vagy szimplán játszodj az előző két résszel, legalább egyikkel ahogy én tettem. Nézz valami formájú sztori összefoglalót. De kérlek ne vesd bele magad túl elhamarkodottan, fontos a felvezetés csak akkor lesz teljes az élmény, és milyen élmény lesz!

Good luck on the path Withcer!
Gods preserve ye!

Hatalmas csalódás ért amikor a kifejezetten szórakoztató első játék után a folytatásnak ugrottam neki. Sajnos ebből az ugrásból hatalmas zuhanás lett, majdnem minden téren úgy érzem visszalépés történt. Kivéve a zene terén, az még mindig nagyon jó. A Tower Defense elemek talán az egyedüliek amelyek még jobbak lettek, egyedül ezek a szekciók segítettek át az amúgy silány kampányon. Talán még a grafika ilyen, ami nem változott az előző részhez képest, még mindig tök jó.

De a varázs úgy érzem elveszett a két játék között. A sztori, a zónák, az ellenfelek mind gyengék, nem kreatívak, nem kötnek le. A poénok se olyan jók mind az első részben. Nagy nyűg volt végigjátszani, kevés érdekes pillanat akadt. Nem tervezek a trilógia záró részével játszani, nagyon elvitte a kedvem ez a folytatás.

Nem ajánlom egyáltalán.

Magyar fejlesztésű ARPG remek humorral és jópár pop-kulturális utalással megspékelve!

Habár meglehetősen klisés kiszámítható a történet, a karakterek beszólásain keresztül a fejlesztők érzékeltetik, hogy ők is tisztában vannak ezzel, nem szándékoznak megváltani a világot az alap sztorival, és ezzel nincsen baj. A poénok viszont sokkal szórakoztatóbbá teszik az egész élményt. Maguk a fő karakterek Van Helsing és társa Katarina közti csipkelődés is jól el van találva. Grafikailag teljesen okés a játék, az ellenfelek közt is van variáció. Maga a világ is hangulatos, élvezetes barangolni benne, az Ink dimenziók pedig mégtovább mélyítik az univerzum történetét.

Ami kifejezetten kimelekedik a játék többi elemétől az a zene, nagyon jó minden muzsika benne, remekül felerősíti a játék atmoszféráját. A végigjátszás után is szívesen hallgattam újra!

További nagyon jó eleme az a Tower Defense implementálása egy ilyen ARPG közegbe. Remekül illeszkedik és jól felrázza az alap gameplayt.

Habár a loot nem annyira izgalmas, egy idő után már nem akad új jobb item a jelenleginél, és csak a helyet foglalja az inventoryba, de ez enyhe kellemetlenségnek jellemezném, nem ront igazán az élményen.

Összeségében én ajánlom, nem olyan hosszú és komplex talán mint társai, de talán pont ez ami megfogott benne. Nem viszi túlzásba, épp annyi ideig tart ameddig még élveztes.

Ez a játék a kulcs a világ békéhez. Hihetetlen erejű közössége van ami szinte azonnal megfog. A fejlesztő csapat is szintén mágikus tulajdonságokkal bír. Ténylegesen szeretik az alkotásukat, aktívan tartanak dev streameket ahol a DRG mellett más gameket is kipróbálnak, mint egy laza baráti csoport. Mert itt igazából erről van szó, a játék játékként való felfogása. Tapintható, érezhető lelke van mindennek ebben a játékban.

Eddig roppant kevés negatív dologgal találkoztam, legyen szó a konkrét mechanikákról vagy szimplán tryhard, bunkó csapattársakról. A közösség az egyik legbarátságosabb, legbefogadóbb gaming csoport. Számtalan belsős poén van, amit idővel mindenki megtanul, és aktívan használ is, miközbe a green beardeket tanítja hogyan kell idegesíteni a Mission Control-t. Szintén a törpök beszólásai között kiemelt pozitív mántra a Leave no Dwarf behind! Ami egyben a játékosokba is be van kódolva. Számtalan helyzet volt amikor a küldetést kockáztatva elindultunk a leesett csapattársat felszedni majd visszarohanni a Drop pod-hoz, és ennél nagyobb öröm aligha van, mint amikor teljes a squad, és mindenki torka szakadtából üvölti, hogy: Rock and Stone!

Ha mindez nem lett volna elég meggyőző azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy a játék megvásárlása után minden elérhető a számodra. Nincs semmi mikrotranzakció mögé zárva, igen van benne Season Pass rendszer, de nem kell megvásárolni, mindent automatikusan be tudsz zsebelni ha elegendő időt töltesz a játékkal, és miért ne tennéd. Akad elég kihívás is benne ha erre fáj a fogad, de ha nyugisabb időtöltésre vágysz az is megoldható. Ha elsőre idegennek érzed a játékot, akad benne Solo játékmód is, Bosco pedig igazán remek csapattárs.

Tovább is folytathatnám de úgy érzem csak ismételném magam. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a legendás játékot. Aki szereti a Co-op lövöldéket aki nem szereti, ez itt a tökéletes belépő.

Már huzamosabb ideje ismerem az SCS Software Magnum Opusát az ETS2-t. Habár csak múlt évbe vásároltam meg, ami egy hatalmas bűn teljes mértékbe tisztába vagyok vele! De jobb későn mint soha tartja a mondás. Túl sokáig magától értetődőnek vettem, hogy torrentezve játszodjak a játékkal. Sőt miután elkezdtem komolyan venni a Steam könyvtáramat, és folyamatosan bővíteni a játékgyűjteményemet, még mindig elhanyagoltam ezt a játékot legfőképp annak fejlesztőit. Így hát ideje volt már, hogy megköszönjem a pénztárcámon keresztül is a kemény munkájukat, továbbá egy értékeléssel is megtoldjam.
Szerintem ezt a játékot aztán végképp nem kell bemutatni senkinek. Elég egyértelmű mit ajánl élmény tekintetében. Elég csak a címet elolvasni, és rájössz ha neked való. A szimulátor szótól viszont nem kell megijedni, nagyon testreszabható szimulációról van szó, számos könnyítéssel ha csak a podcast vagy zene mellé van szükséged valami extra szórakozásra. Bizton állíthatom, hogy nem jársz rosszul ha emellett a játék mellett teszed le a voksod.

Counter Strike 2 but the 2 is silent...

Oké hát kezdjük a játék jó részével , ami maga a látvány/világ ami elénk terül. Nagyon szürreális helyszínek vannak benne ,és a kísérteties zenék jó atmoszférát kreálnak.
Nagyjából ennyi a pozitív amit mondhatok mivel a játék többi része identitás zavarban szenved. Vannak részei ahol komoly ,igazán frusztráló platforming van. Van egy két túlkomplikált puzzle rész is. Valamint hosszú sétálás relatív üres tereken. Valahogy a három kategória nem igazán jön ki egymással , tehát nem ugyanazok a játékosok élvezik mindhárom zsánert , főleg ,hogy néha tényleg átesik a ló túloldalára ,és nagyon oda kell figyelned ha végig akarod vinni a játékot. Úgy érzem jobb lett volna egyetlen kategóriánál letáborozni és azt jobban kidolgozni. A sztori hát kövezzetek meg de szerintem nincs neki. Értem én ,hogy elvont az egész ,de az én fantáziámat nem igazán indította meg. Hagytam vigyen az ár közben reménykedve abban ,hogy a sztori alakul valahová de egészen a játék végéig nem történt semmi.Maga a befejezés is csalódás.Amikor felgördült a stáblista csak megkönnyebülést éreztem ,hogy vége. Szóval nem tudom engem másodjára sem fogott meg a játék , legelső nekifutásra még 2018-ban egy óra után kiléptem , mert nem tudtam mit csinálok.Most legalább eljuttam a végéig de még mindig nem értem mit csináltam...

Kevés játéknál fordul elő ,hogy ilyen hamar elvesztem az érdeklődést iránta.De a Republique-nak semmi kapaszkodója nincs ,hogy a 2. epizódot is végig szenvedjem , egyáltalán nem ad jó első benyomást .
A sztori az első pilanattól fogva homályosan kezdődik ,és egyáltalán nem kelti fel az érdeklődésemet. A játékmenet jóformán egy lebutított Watch Dogs kamera hackelés , miközben Hope-t utasítgatjuk át a termeken ami szintén fárasztó . A lopakodás nagyon minimalisztikus, az őrök pedig mikor észre vesznek mikor nem. Az egész irányítás egyszerűen kellemetlen. Bevallom egyedi az alapkoncepció, de ettől függetlenül még nem teszi szórakoztatóvá a játékot.
Ha jól értelmeztem a játék végleg ingyenes marad ,szóval egy próbát megér.

Amikor más értékelések azzal poénkodnak ,hogy a játék felér egy másod akár főállással is, egyáltalán nem állnak távol az igazságtól.Tény rengeteg tennivaló akad ugyanakkor nem minden sztori szál , nem minden sziget élvezetes. A legkönnyebben úgy tudom elmagyarázni mint egy nagyon hosszú Animét amelyik habár nagyon jó teli van Fillerek-kel. Ezeket ki lehet ugrani természetesen egy kis összeg jegyében.Azt is bevallom ,hogy van grind bőven benne ha nem szeretnél egy árva garast sem fizetni. Viszont ha nem sietsz ,és taktikusan szünetet tartasz a játékkal időről-időre akkor egy adott pontig a grind elenyésző (Punika szigete után Tier 3 kezdete). Mire eljutsz az igazán embertelen grindhoz addigra eltudod dönteni ,hogy akarod tovább vinni a játékot vagy ott megállsz. A fő probléma amin sajnos nem lehet változtatni az az,hogy egy MMORPG és nem csak szimplán RPG. Szerencsére a játék jelentős részét simán lehet solóba vinni s a tipikus MMO dolgokat meg jó hosszú ideig ignorálni. Az ARPG része a játéknak nagyon jó, elég jól lehet variálni a képességeket mégis azért néha megüt egy-egy monotonabb rész, azonban meg kell emlísem ,hogy csak a Bard classot játszottam szóval lehet a többi class jobb vagy rosszabb.
Ahogy olvashatod ,közel sem tökéletes a játék,számtalan buktatója van ami elijeszti az új játékosokat és a visszatérőket egyaránt. Mégis van egy különleges varázsa számomra. Még a Technical Beta során próbáltam ki először a játékot egészen addig szinte semmit nem tudtam a játékról.Utána izgatottan vártam Feburár 11-ét ,és átélhettem azt amit a Wow játékosok már megszoktak a hatalmas véget nem érő Queue-t. Hamar megkedveltem a világot a játékmenetet a Mokoko magok keresését s így tovább. Nem állítom ,hogy minden mechanikát szeretek , soknak egyértelmű a célja (meghosszabítani a játékidőt). Ezért említettem legnagyobb problémájának az MMO részét.Valamiért mindenki rohan a Tier 3 fele az Endgame-hez.Sose voltam MMO kedvelő , gondolom ezért furcsálom. Ne is beszéljünk arról a temérdek mennyiségű Bot-ról akik minden Patch után valahogy visszatérnek...
Szóval ez lenne a Lost Ark, megéri kipróbálni ? Mindenképpen hiszen ingyenes, s ha nyugisan viszed nem stresszelsz rá az Item Level-re akkor még élvezni is fogod. Nem szégyen Guide-kat nézni ha valahol elakadtál , vagy nem értesz valami új mechanikát. Ha nem vért izzadva éjjel-nappal ezt nyomod akkor nem érdemes komoly Guild-be csatlakozni vagy komplex/nehéz contentet vinni a toxikusság garantált ilyenkor.

Be kell vallanom már egy ideje szemezgetek ezzel a játékkal. Mikor megjött volna a kedvem hozzá eltántorítottak az értékelések amik legfőbb problémának azt hozták fel , hogy szörnyű PC portot kapott és teli van technikai nyavajákkal. Eltelt pár év ,és megjelent a Saints Row Reboot ,amit gondolom senkinek sem kell bemutatni. Ismét előjött a kiváncsiság ,hogy mégis milyen volt a széria a kezdetekben ami ennyire hűséges rajongótábort generált, valamint amikor a Volition még önmaga volt.
Mivel nincs konzolom az első részt kiugrottam reménykedve ,hogy megértem a sztorit ennek ellenére is. Na mostmár ,hogy megvolt az elhatározás kellett valami a játék mellé ami ténylegesen működésre bírja relatív kevés problémával. Itt szeretném én is megemlíteni a Gentleman of the Row modpack-ot. Enélkül nem érdemes egyáltalán játszani ,jóformán azt csinálja ez a mod amit a fejlesztők évek óta ígérnek. Tény így is van amikor kifagy a játék, ezért nagyon ajánlom az állandó és több mentést.Jóformán bármilyen elenyésző dolgot csinálsz Stilwater-be mentsd el,úgy a legbiztosabb.
A játék önmagában azon régi klasszikusok egyike amelyik abszurd humorával és könnyed játékmenetével azonnal leköt. Nem veszi komolyan magát , mindenkit és mindent parodizál/kifiguráz.Szóval Twitter felhasználóknak nem tudom ajánlani. A sztori mint később rájöttem nagyjából hasonlóan játszódik le mint az első játékban. De az igazi értéke a karakterekben van. Az írók jól keverik a komoly pillanatokat a humorral. Adnak elég időt,hogy feldolgozd a történteket majd nevess rajtuk. A fő sztori szálon kívűl akad jópár kreatív Diversion ahol Respect-et gyűjthetsz ,hogy folytathasd a fő sztorit. Ezen kívűl vannak versenyek,gyűjtögethető tárgyak valamint gépjármű eltulajdonítást népszerűsítő tevékenységek és bérgyilkos célpontok.
Összeségébe én meglepően jól éreztem magam a játék futam ideje alatt.Nagyon örülök ,hogy adtam egy esélyt neki ennyi év után. Mégis óvatosan ajánlom hiszen kell türelem hozzá , de a játék mindenképpen kárpótol az erőfeszítéseidért.Valahogy az az érzésem ,hogy a Volition azért nem adta ki még a Patch-et , mert mindenki rájönne arra ,hogy a 2008-ban kiadott játékuk minden téren kenterbe veri a legújabb dobásukat.

A mod : https://www.moddb.com/mods/gentlemen-of-the-row