8,35/10

Gyermekkorban tapasztalhattam meg azt a csodálatos élményt amit ennek a remake-nek az elődje, a City of Lost Heaven okozott. A fejemben pontosan élnek az emlékek, amikor egy régi számítógépen, édesapámmal közösen játszottuk az eredeti játékot. A 12 éves önmagamat az a szerény program döntően meghatározta. Az eredeti szoftver zenéje, atmoszférája, története felejthetetlen katartikus élmény volt egy gyereknek, aki teljes odafigyeléssel, koncentrálással játszotta végig a játék történetét.

Az eredeti játék kiérdemelten került a felújítandó játékok listájára, így sok sok év után, a City of Lost Heaven-t újraépítették és átdolgozták.
Azonnal kaptam az alkalmon, és megvásároltam. Szándékosan nem néztem róla előzetesen semmilyen tartalmat, hogy az élmény teljes lehessen; olyan, amilyennek a készítők megálmodták.
A kezdetekkor szkeptikus voltam, hiszen a hasonló remasterek nem sikerültek túl jó; végignéztük, ahogy elbukik a GTA remaster széria és végignéztük azt is, ahogy ezen szoftver testvérei sorra véreznek el a játékosok keze alatt. Mindenesetre, abban a hajnali órában mikor elérhetővé vált ebben a régióban, feltelepítettem és azonnal elkezdtem a történetet, melyet persze már kívülről ismertem.

Amikor a Prológus elkezdődött, elérzékenyültem. Állíthatom, hogy könnyeket csalt a szemebe egy játék újra. A jól ismert dallam, és bevezető jelenet fogadott. Ismét hallhattam a sirályokat a parton amint átrepülnek a dokkok, a város felett, és áttekinthettem Lost Heaven városán; mely persze soha nem volt még ilyen szép mint ebben a remake-ben. Ezen a ponton már tudtam, egy rajongó számára nem fog csalódást okozni.

Ugyan sok mindent megváltoztattak az eredeti történethez képest, de személyes véleményem szerint, ezen változtatások egy része indokolt volt napjaink igényei miatt.
Nem tudom kifogásolni a játékmenetet. Félig Open World játékról van szó akkor is, ha az eredetit is figyelembe vesszük, így nekem nem okozott problémát, hogy a játék történet központú. Mondhatni, én erre számítottam.

A dráma tekintetében mindent megtettek, hogy hozza az eredeti élményt. Mostanra szabadon elmondható, hogy a fejlesztőgárda sikerrel járt, hiszen tökéletesen sikerült áthúzni a történet régi mintáit ebbe az új köntösbe. Nagyon örülök, hogy ezt a játékot sikerült átültetni modern megközelítésbe játéktechnikailag, mert méltó arra, hogy történetét mindenki megismerje és átélje. A régi fanok megkapták amire vágytak. Végre valóban láthattuk a családok közti háborút, ahogy a várost lezülleszti; végre láthattuk ahogy a városvezetés, és az igazságszolgáltatás hogyan bukik el; és végre láthattuk, hogy hogy lesz egy taxisofőrből egy maffia család tagja, aki végül a mocsokból kilábalva felneveli gyermekét, majd békében fogadja a neki szánt halált. A történet; mely oly sok embert meghatározott életében; most bárki számára befogadható. Bárki, aki játssza, megérti a történet protagonistájainak szándékait, indíttatásait. Most bárki belekerülhet a MAFIA játékcsalád világába, hiszen ezek az olasz srácok, akik a történetben ott állnak értetlenül a lopott szállítmány mellett, nagyrészt nem bonyolult, ugyanakkor egymás között őszinte emberek. Tommy Angelo, Paulie és Sam sokat változtak mind előnyükre. A Don és Frank kapcsolata egészen rendkívüli, valamint itt érdemes megjegyezni, hogy Salieri mostmár nem csak egy pixelhalmaz mély hanggal ami úgy néz ki mint egy elb-szott babaszappan, hanem egy valódi DON, aki valóban egy igazi családot vezet. A játék fő motívuma mindig is a "család" volt, és ezt most sokszorosan kinagyítva sikerült a készítőknek kihangsúlyozni. Ezen a ponton jegyzem meg, hogy a remake még nagyobb hangsúlyt fektet a család szimbolikájára és annak a maffia világba való áthallására.

A történet ismét katartikus lett, érzelmekkel töltött el és azokon a helyeken, ahol kisgyermekként keserves érzésekkel könnyeztem, újra elérték a hatást. Gyerekként sokat feküdtem a szobámban és gondolkodtam azon, hogy mi az amit a saját két szememmel láttam. Édesapámmal ismét közösen játszottuk végig ezt a játékot, mely ennyi év távlatában őszinte öröm. Ő ismét a hatása alá került a mafia világnak, újra megérthette a történet tanulságait, újra átélhette kritikus szavait. A kisgyermek sok-sok évvel ezelőtt megtanult ebből a játékból sok mindent. Nem csak szép és helyénvaló tettekről kapott tanubizonyságot, hanem mérhetetlen igazságokról is. Azon játékosok számára, akik játszották az eredetit, mérhetetlenül sokat jelentenek jelenetek, mondatok, karakterek. Én személy szerint soha nem felejtem el Sam szavait mikor életének utolsó pillanataiban egy véres pénzhalmaz mellett Tommy szemébe mondta: "Friendship ain't worth ♥♥♥♥".
Egy tragikus dráma a történet teljes egésze, ugyanakkor személy szerint én nagyon sajnáltam, hogy Tommy monológjának egy igen fontos részét kivágták. A befejezés még erőteljesebb lett volna Tommy régi monológjával:

"You know, the world isn't run by the laws written on paper. It's run by people. Some according to laws, others not. It depends on each individual how his world will be, how he makes it. And you also need a whole lot of luck, so that somebody else doesn't make your life hell. And it ain't as simple as they tell you in grade school. But it is good to have strong values and to maintain them. In marriage, in crime, in war, always and everywhere. I messed up. So did Paulie and Sam. We wanted a better life, but in the end we were a lot worse off than most other people. You know, I think it's important to keep a balance in things. Yeah, balance, that's the right word. Because the guy who wants too much risks losing absolutely everything. Of course, the guy who wants too little from life, might not get anything at all."
-Tommy Angelo (1951)